|
KŐÍRÁS
A háború utáni újjáépítés éveiben
Ez a város egy nagy, megkövült írás,
egy megrázóan szép, komor regény,
mélyéből vágy, hit, ballada és sírás
hömpölygeti a vén Dunát felém...
Nem hagyhatom el. Sorsába szövődve
úgy küzdöm végig tűzvert napjait,
mint hű fia, mint egyik tiszta "hőse"
egy halhatatlan mű kőlapjait.
Mi vár még rám? Nem tudhatom, de "lázam"
lámpásként gyúlt ki utcái felett,
bevillantva a táj zajló egét,
hol füstbe-borult sebzett homlokával
a romok fölé magasodva bátran,
új fejezetet ír kőbe a Nép...
|
|