| |
ÍTÉLET-ÉJ
Háborús emlék, 1945
1.
Télből tavaszba forduló,
havas, háborús este volt,
cipőinkbe befolyt a sár,
s a lőporfüstös ég alól
fölénk hajolt az éhhalál.
Bármerre néztünk vihartépett,
megsebzett, vérző seregek
kavarogtak az utakon,
faluk, városok, hidak égtek,
s jég pattogott a kutakon.
Ember voltam. Ura a Földnek,
Jézus, Goethe és Lenin társa,
s te asszony voltál. Asszonyember:
szerelemkút, anyaöl, hárfa.
Ó, de mivé lett büszke rangunk?
Egy jó falat volt legszebb álmunk,
s az Élet üszkös asztalánál
ránk morduló kóbor ebekkel,
s éhes varjakkal vacsoráztunk...
2.
Ítélet-éj, világok harca
tombolt hazánk földje felett,
majd tűzből, vérből fellobogva
elcsendesedtek a hegyek,
s a kettéhasadt éjszakában
felsírt egy újszülött
gyerek...
|
|
