EGY LÁNY, A HALÁL HAVAS ERDEJÉBŐL
1944
Nyers, téli nap,
estébe hajló, komisz délután volt:
körém tekergő útjaim felett,
mint csonttá fagyott, rongyos nagykabátot
kétrét görnyedve vittem az eget,
egy cser- és fenyőrengetegen át,
a szálkás hófúvásban...
Mögöttem mint nagy, villogó fogú,
veszett kutya csaholt a háború,
és már-már szinte a sarkamat ette,
mégsem jutott egy percre se eszembe,
hogy megadjam magam,
s a hurokból kibújva végül is
leráztam a halált,
s ekkor a fák vacogó ágai alól
váratlanul elébem állt egy lány,
egy szelíd és vidám kis szerelembokor,
egy kócos-piros szép kis "cserszömörce",
s puhán, derűsen, könnyedén
megfogott mindörökre...
