VESSZŐFUTÁS ÉS SZERELEM
Háborús emlékkép / 1944
Nyár volt,
amikor először találkoztam véled,
kilépve a herceg sűrű erdejéből,
tüskéktől megtépett,
életre éhes és szomjas bujdosóként
toppantam elébed,
s te ártatlan, kislány - szerelemmel
eloltva éhemet és szomjamat,
megcsókoltad szerelemtől kipirult
borostás ifjú-arcomat,
de hajlékony, friss nyírfa-derekad
még meg sem ölelhettem igazán,
máris tovább sodort a háború szele,
mondd kedvesem, akkor, amikor
szép arcod esős udvarából,
menekülő vesszőfutásomat nézted,
hitted, remélted-e,
hogy őszi ködből, szélből, hófúvásból,
egy téli estén visszatérek érted?
S el tudtad-e képzelni, hogy majd egykor,
ősz fejjel, több mint ötven év után,
így, melengető családunk körében,
egy hófúvásba tűnő késő délután
derűs-borús igézetében,
emlékeinket egy-egy korty italnál,
vacsora közben újra felidézem?
1997 decemberében
