JOLÁNKA
Tegnap, tíz perccel négy óra után,
a strand tűz-sárga kartonán,
váratlanul szép szőke lányt
rajzolt elém a délután...
Megrendülten csodáltam Őt:
még húsz éves sem volt talán,
s nem láttam - harminc éve már!
Bolond vagyok, - tűnődtem el,
hiszen Jolánka már nem él,
már rég halott...
És mégis, mégis, mint aki
egy szikrányit sem változott,
frissen, vidáman mint a szél
a víz tükréből átfutott
az árnyas parti fák alá,
ahol fiúja várta már,
várta, várta pontosan ott,
mint egykor én Őt, azt a lányt,
aki e lányka anyja volt,
e lányka anyja, aki lám,
tegnap oly sok-sok év után
kacagva ismét jelt adott,
hogy "itt vagyok!"
s fellobogva a strandhomok
parázsló, sárga kartonán,
a nyári égről könnyedén
kontyába tűzte a Napot!
