KATÓKA - Kató, Katóka:nem
is tudom, hogy oly sok év után,
milyennek fessem
Őt?Egy
Renoir-kép jut eszembe róla,
s egy régi
délután:a háttérben a nyár impressziója,
s a tájban ő,
a kis fonó leány,ki
ma is megkísért.
úgy hallom
ma is léptei neszéts halk lélegzetét
szívem derűs utcáiból,mint réges-rég...
A szeme vidám, fecskevillámú ég,s a szája pici csók-kemence volt,
mely folyton duruzsolt,s jól emlékszem, hogy éhemet eloltsa,
mindig volt benne meleg csók-cipócska, melyeknek ma is érzem jó ízét...
Hogy milyen lány volt Asztalos Katóka? Az ifjúságom jut eszembe róla,
az első csók, az első pásztoróra, mit mondjak róla még?
|
||
|