Ó, ÉBREDEZŐ SZERELEM...
- egy ártatlan gyermeki játék tükrében -
A láthatár aranyló tűzbe csúszott
és elbillent úgy ötven fokban,
mikor Margitka barna vállát
a békás-tónál átkaroltam.
Kis kamasz voltam, szűz, butácska,
még álmomban sem csókolóztam,
s Margitka is, picinyke lányka,
babácska volt még, bugyogóban,
s kék blúzocskában heverészett,
vagy virágot szedett énekelve,
mikor egyszer csak észrevettem,
hogy kúposodik csöppnyi keble...
Kis kamasz voltam, mondom, csacska,
és ártatlanka, akárcsak ő,
mégis szívemben, ott először,
megmozdult a "férfierő",
így hát - bódíts el drága emlék
Margitkát lassan átkaroltam,
s gyengéden a fövenyre nyomva
- megcsókoltam,
mire ő halkan felsírt szegényke,
pedig hát, megesküszöm az égre,
hogy árnyékaink ott, akkor este,
- a kora esti napsütésben
csupán egy új játékba kezdtek,
ártatlanul és szépen,
a békalencsés égboltra néző,
kis békás-tó fénylő vizében...
1998
