| |
ÚJ NAPUNK EGY KIS FUTBALL-LABDA VOLT...
El-el csavargok olykor álmodozva,
ha szél tárja ki lelkem kapuját:
vajon merre vagy, élsz-e Deák Jóska?
Árnyékod némán suhan rajtam át.
Emlékszel-e a sápadt, szőke grundra
a Papírgyár füsthálója alatt,
hol első focink úgy szállt homlokunkra,
mint felhős égre a hajnali Nap?
A "Nagy Homok" volt számunkra az Éden,
s a Küzdőtér, mely perzselt, mint a láng,
elnyűtt "csukákban", megsebezve, éhen,
ostromolgattunk rejtelmes világ...
Hej, cimborák a gomolygó időben,
Belovin, Deme, Juhász, Vas-fiúk,
a grundról lám, mely itt zizeg előttem,
nagyobb pályákra kanyarog az út.
Víg arénánkból zord acélmezőkre
lendültünk zúgva, lázadozva át,
s fényre szomjazva, fényre és örömre,
döngetjük immár az Ég Kapuját,
a Kék Kaput, mely szikrázik a Térben,
s melyből sóhajtva felvacog a mély,
ha megzörgeti bátran és keményen
csillaghálóját Ész és Szenvedély,
de cimboráim, régi jó barátok,
kiket új harcok friss hulláma ver,
járjuk bár fent a szférákban a táncot,
az első grundot ne feledjük el:
a vén grundot a külváros ölében,
hol kamasz-arcunkra kiforrt a hab,
s hol úgy száll íme, szép ívvel az égen,
a derűs Nap, mint kerek
bőrdarab ...
|
|
