EGY KÜLVÁROSI GRUNDRÓL
Kamaszkorom égi és földi "rongylabdája"
ha legszebb hajnali álmaimban
múltba kanyargó ösvényt vág az ég,
engem is gyakran megkísért
az "a kisfiú aki - voltam".
Jön, fut, esőben, szélben, hóban,
s hogy elűzze tőlem az éjt, a dermesztő fagyot,
kópé fintorral rám-rám nevetve,
egy fényben fürdő messzi grundról,
nagy, tűz-sárga rongylabdaként
elém gurítja - a Napot,
s én egy kissé felmelegedve,
minden gondomat elfeledve,
újra boldog gyermek vagyok...
