-előző- -tartalom-
 

A KAMASZ, AKI VOLTAM

Kamasz voltam... Mint rügyek az ágon,
úgy virított sok-sok pattanásom.

Spárga-hajam hátra gereblyézve,
itt is, ott is felmeredt az égre...

Minden reggel, mezőkön átvágva,
kérges utam bevitt már a gyárba,

betöltöttem a tizennégy évet,
s füstruhába bújtatott az élet.

Mint repedés a napverte fában,
úgy nőtt, görbült utam a világban,

futballoztam, kártyáztam a réten,
s lopva már a lányok keblét néztem...

Hej, ki tudja, rossz útra botolva,
egy életre eltévedtem volna,

ha szívembe bele nem világít,
Móricz Zsigmond:
"Légy jó mindhalálig!..."