| |
A KAMASZ, AKI VOLTAM
Kamasz voltam... Mint rügyek az ágon,
úgy virított sok-sok pattanásom.
Spárga-hajam hátra gereblyézve,
itt is, ott is felmeredt az égre...
Minden reggel, mezőkön átvágva,
kérges utam bevitt már a gyárba,
betöltöttem a tizennégy évet,
s füstruhába bújtatott az élet.
Mint repedés a napverte fában,
úgy nőtt, görbült utam a világban,
futballoztam, kártyáztam a réten,
s lopva már a lányok keblét néztem...
Hej, ki tudja, rossz útra botolva,
egy életre eltévedtem volna,
ha szívembe bele nem világít,
Móricz Zsigmond:
"Légy jó mindhalálig!..."
|
|
