ÚT A MESSZESÉGBE
Emlékképek gyermekkoromból
Mint rejtelmes, hosszú, hűvös
ujjak,
mutattak a jövőbe az utak:
messzi képek villannak fel bennem,
ezernyi út, melyen általmentem.
Ködbe, füstbe, hóba merült tájak,
mutatják fel a szülői házat,
s boldog szívem aranytüzű mécse,
fényt szitál a konyha küszöbére...
Halott apám itt él velem újra,
kézen fog és kivezet az útra,
Jani bátyám kutyánkért kiáltoz,
anyám elé ballagunk a gyárhoz.
Két oldalon vén akácfák álltak,
mint a kígyók sziszegtek az ágak,
s míg a hosszú, hűvös utat néztem,
dideregtem...
Másra nem emlékszem.
