ELSŐ LÉPÉSEK IFJÚSÁGOM ÉVEIBŐL TÁVLAT
ÚT A MESSZESÉGBE Hogy világomat tisztán, jól
megértsem,
kutatva önmagamba kellett visszanéznem,
s végtelen útján megláttam az embert.
Az embert, aki küzd
és énekel,
űrhajón száll
és sárban térdepel,
s szikla múltjából kibontva önmagát,
majdan kilép a meghasadt anyagból,
mint az örökszép ifjú Dávid egykor
Michelangelo vésője alól...
