SZIKRÁK ÉS CSILLAGOK
ha élő szívedből a tűz kiverődik,
mondd, ki emel fel?
- Anyám tűnődő arca ez a föld itt,
s testvérem minden küzdő, tiszta ember:
ha lehullok az őszi fellegekkel,
néhány dalomat itt talán megőrzik.
Néhány szikra,
mely a szívemből szállt föl
csillaggá válik életünk egén,
s a városszéli utcák szegletén
tán visszhang támad csendes lépteimből...
S ha elesek is - győzni fog az álmom:
az éjhomályból, mint ezerkarátos
nagy drágakő,
rám villan majd a város,
s fénybe borítja
borongó világom...
