| |
REGGEL, ESTE
Évről évre, ha a reggel
ablakomat fénybe vonja,
megpezsdülő életkedvvel
elindulok útjaimra,
városom vas-sűrűjébe, életünk forgatagába,
hogy gyönyörű álmaimat
beleírjam a világba...
Aztán, ha estéim árnya elém vetődik a földre
s fáradtan és összetörve
hazaballagok a tájból,
megfogadom, hogy nem és nem,
álmairnat nem cserélem
soha többé füstre, lángra!
Ó, de alig gyúl a tájra
új nap, új parázsló reggel,
megpezsdülő életkedvvel
elindulok újra s újra,
városom vas-sűrűjébe,
életünk forgatagába,
hogy gyönyörű álmairnat
beleírjam a világba...
S így forog ez napról napra,
reggel, este, reggel, este,
mindaddig míg át nem lobban
életem a végtelenbe...
|
|
