| |
ÉLJ BÖLCSEN, EMBER
Ne füstölögj. Higgadj le már.
Lépj ki gondjaid tüzes porából,
s ledőlve a jó puha fűbe hanyatt,
utazd be a hívó csillagokat.
De vigyázz! Sokáig nem álmodozhat
tétlenül heverészgetve az ember.
Gyűjtsél új erőt s kelj fel,
talpra! Tovább!
Ez a törvény, ha élni akarsz.
Küzdj és énekelj, ne borangj hát,
bár talán örök éjszaka vár rád,
ha a lemenő Nap mélybe merül.
De ki tudhatja?
Az sem lehetetlen, hogy dús lakomára,
jó itókára, borra, csodára lelsz,
s illatos asszonyi testet ölelsz,
mire feljön az égre a Hold...
Ó, forró nyár,
kaszát suhintó nyári szél,
tegnap mikor lement a Nap,
sebtiben ezt a verset írtam
egy útszéli nyárfa alatt...
|
|
