| |
Az "ÉGI ÚR" FÖLDI TANYÁJA
Az árnyas ég olykor
át-át karolja a vállam:
- "Ülj le ember és írd le bátran,
ami éppen az eszedbe jut."
- Nos, nem titkolom, a ceruzámban,
égető, aszályos nyár van,
s földünkön leapadt a kút,
s e kút körül,
szívünk szomjas mezőiben,
izzadt, kiszikkadt parasztok között,
égbekavaró, fehér hajjal,
lángként lobogó rongyos ingben,
búzát kaszál az Atyaisten,
miközben nagy Emberfia, a jó Jézus Úr,
goromba deszkákat gyalul,
mert hát bizony mi tagadás,
olyan ez az egész világ, mint egy riasztó óriás
darázsfészekké változott
megroskadt öreg tanyaház,
s elvadult gazdaság, mely felújításért kiált,
s emberi segítségre vár"
dünnyögőm csendesen,
de a Nagy Árny már messze jár,
s amerre lép, dörög az ég,
s villámlik és esőt szitál...
|
|
