VACSORATŰZ
egy-egy hívogató dombhát
szelíd asztalát kínálja,
s én, mint arany szökőárba,
jóízű füstölt-szalonnát
úsztatok szép rőzselángba
nincs békésebb ember nálam:
lekuporgok egy-egy rönkre,
s az áttetsző félhomályban,
falut, várost megfürdetek
sültszalonnám illatában...
