| |
ÉG HOZOTT KICSI VÁNDOR
- Császármetszés után -
Ég hozott, Gergő!
No, jó, jó, ne félj, ne sírj már,
békélj meg végre kicsi vándor,
nagyapád nagy, meleg tenyerén,
s felejtsd el kérlek,
hogy ebből a zordon, kőkemény,
barátságtalan idegen világból,
késsel léptünk elébed,
de hát mi mást tehettünk volna?
Amikor rátok nehezültek az árnyak,
bármilyen baljósan vert is az óra,
meg kellett sebeznünk érted
szép, vajúdó anyádat,
hogy megnyílhasson számodra az Ég
és ez a mélykék éjhajnali táj,
mely úgy ring veled
a Csend Vizén, a kelő Nap felé,
mint egy nyikorgó, nagy mózeskosár,
melyből parázsló gyárak füstje száll,
s lobogó kis örömtüzek
köszöntenek, kedves kis újszülött,
hirdetve, hogy a téli éj ölén,
- február tizenhatodik éjjelén -
legyőzve a halált,
elménk teremtő kései között,
Új Embert szült a Föld...
Budapest, 1983. február
|
|
