KÖSZÖNTELEK, TENGER!
Hemingway szellemében
1.
Már nem volt előttem semmiféle út,
de egyetlen, jó bozótvágó késsel
kivéstem arcomat a roppant rengetegből,
hogy megteremtve végre önmagam,
a szabadság szellemét megkísértsem.
Már nem volt előttem semmiféle út,
csak fák és fák, nyers szelektől nyesett,
tomboló tölgyesek és fenyvesek,
s némi derengés,
melyet szemembe visszavert a kés
a nyári ég alól.
Már nem volt előttem semmiféle út,
de éreztem és sejtettem a célt,
s úgy követtem szívem villámait,
mint egy hatalmas, bennem élő Isten
fenséges-fényes kézjelét,
s a rettenetes évek erdején át
eljutottam, íme - a tengerig...
2.
A tengerig!...
S már Ő tanít. Ő és az Ég!
"Építsd világod, szántsd a földet,
élvezd gyümölcseit,
s szállj hajóba, küzdő halászként
ha szélostor meglegyint...
És légy szabad!
Őrizd kivésett önmagad,
arcod nagy tölgyfaerdejét,
s amit az Ég villám-ujja írt
szíved agyagtábláira:
ne tűrd a kínt. Se nagyurak,
se kisurak gonosz szeszélyeit!..."
S én megértve a tiszta törvényt,
csak azt szolgálom, ami emberi,
így hát szabad vagyok! -
S ha bele is halok,
nincs eszmém semmi más:
ez az életem, ez a versem,
ezt élem holtig rendületlen,
oly egyszerűen s emberien
mint egy küzdő, "öreg halász".
