FECSKE VILLANT
BE A SZOBÁMBA
Fáradt voltam.
Asztalom sötét síkja fölött
lustán szétfolyt a délelőtt,
s nem írtam le egy sort se még,
csak néztem némán, füstölögve,
hogy milyen árnyékos az ég
és komor a világ,
amikor nyitott ablakomon át,
csivogva-kerengve,
véletlenül bevillant egy fecske,
s egyetlen pillanat alatt
dalt és örömöt hozva életembe
bearanyozta tollamat,
majd könyvespolcaim között
körbe röpülve a szobát,
- szinte kitárt szívemen át -
máris visszavillant a kertbe,
hogy versemmel égbe evezve,
cikázó párját megkeresse,
s szabad, szerelmes szárnyalással
besuhogják a délutánt!...
