AZ EMBER-JÓ?
1.
Az ember jó?
Ki állíthatja azt, hogy csupa jóság
míg tenyeréből fekete füst dől szét,
s szívét féktelen indulatok mossák?
Ez azt jelenti, hogy az ember - rossz hát?
Az ember jó, ha jól végzi a dolgát,
s ha melengető tiszta ölelésben,
virágzó tavaszt bont a kedvesében,
hogy élvezhesse szép szerelme mézét,
de nem menthetjük sok-sok gyengeségét,
amelyek tüskés bozótként lefojtják
egekre tárult homloka vetését,
s szembe fordítják őt az értelemmel...
Tehát? Végül is jó vagy rossz az ember?
Az embert, ha jól megműveli földjét,
s hidakat ível a jövőbe át,
ha munkájáról fényesül az ország,
és valamivel jobb lesz a világ,
áldja s dicsérje éneklő szelekkel
minden porszem és minden cseppnyi víz,
de ítéletünk ne legyen hamis:
Ahhoz, hogy bölccsé szépüljön az ember
meg kell birkózni önmagával is,
mert a megperzselt háborús mezők,
mind azt jajongják, hogy még sohasem
öleltek nála rosszabb, hűtlenebb,
elátkozottabb, durvább szeretőt!...
2.
Az ember jó?
Ki állíthatja azt, hogy csupa jóság,
míg tenyeréből pokoli tűz fut szét?
De ha a szívét békés folyók mossák,
s látom, hogy küzdő, meggyötört
homlokában és két erős kezében,
napról-napra életet bont a föld,
valami mindig azt súgja nekem,
hogy megvan benne minden lehetőség
ahhoz, hogy Nagy és Jó legyen...
