| |
BERDA, A KÖLTŐ
1. Angyali üdvözlet
"Égni! Elégni!" - kedves vén csavargó,
édes fivérem, villámgyújtotta fa,
nagy, mohos szikla, éneklő kődarab,
felszántott rét és napsütötte táj,
rőt vízmosás, lágy partokat lebontó,
aranyiszapos külvárosi csermely,
Te vagy a Költő és Te vagy az Ember,
akiben egy az Élet és a Mű:
a föld, a szél s a mély vad égi kékség,
a nyers erő és gyermeki szelídség,
s a kufárságot űző tiszta szellem.
Ostor vagy te, de békés olajág is,
krisztusbocskoros jóság és alázat,
az Út pora, mely belepi a lábad,
úgy tapad rád, mint csontvázra a hús.
Üdvözlégy durva, szabad-szájú angyal,
trágár apostol, dörgő bőrduda,
ki égsz s elégsz lám a szemünk láttára,
kis csehókban a munkásnép között,
s a nagy természet örök templomában,
gombát szedve és hóban térdepelve,
dús lakomák fűszeres illatában,
s zöld ó-borok hajóján tántorogva,
szállsz szabadon, kínjaid elfeledve,
kacagva, sisteregve,
s fényt, meleget árasztva önmagadból,
zord hétköznapok örvényei fölött,
viharba zúgva szent életszerelmed,
fel-fel kiáltasz: nézzétek, a Föld!
Köszönöm hát, hogy vendéged lehettem,
a megterített, roskadozó asztalt,
költészeted ízes gyümölcseit,
a sok tüzes "tütüt" szíved borát,
cseresznyepaprikád és humanizmusod, -
s égj, énekelj tovább! Tovább! Sokáig!
Édes fivérem, bátyám, Berda József,
profán próféta, igaz jóbarát,
és úgy dörögjön öblös bőrdudád,
hogy elriadjon tőled a halál!
Szigliget, Írók Alkotóháza, 1965. február 20. |
|
