| |
NAGY LAJOS, SZÓLJ
Hol egy kávéház üvegén át
villantja felénk okos arcát,
figyeli lépteinket,
hol egy háborús pincezugból
árasztja felénk ragyogását,
hitét, tudását,
s meg nem alkuvó tisztességét,
ez a békét szomjazó, haragos,
indulataiban is mindig józan,
"Menekülő-Lázadó Ember"
József Attila hű barátja,
aki úgy él képzeletemben,
mint egy bátor, kemény hajós,
aki egy hamis, kegyetlen rendben,
mindig viharral, árral szemben
hajózva, verekedve,
az igaz élet földjét keresve,
jövőnk partjait megtalálta...
Ó, Nagy Lajos, szólj!
Te nem tűnhetsz el látókörünkből:
ha egy-egy kávéház szögletében,
novelláidat megidézem,
a mély csend árnyas, holt vizéről
szépen, merészen,
élettel dúsan megrakott hajók
úsznak át homlokunk egében...
|
|
