"ÉGNI!
ELÉGNI!"
ESTÉM VENDÉGEI, -
BARÁTI ÁRNYAK ÉS VILLANÁSOK...
ESTÉM VENDÉGEI
Komor estéken, éjszakákon,
ha nagyon egyedül vagyok,
meg-meg kísért Vergilius árnya,
de mielőtt még alászállnék
Dante poklába,
könyvtáram csendes sűrűjéből
halkan elébem lép
s elborongó szívem felett
megállítja a lemenő Napot
néhány halott író barátom,
akikkel egykor réges-régen
össze-össze futottam
a széljárta Gorkij-fasorban,
s egy-egy kávéház szegletében,
ahová olykor-olykor ma is
besodor még az ég,
s hazám, világom ezer gondja,
hogy egy-egy pohárka könnyű borba
fojtsam parázsló bánatom...
Ó, Váci Miska s Berda Jóska,
s te bölcs, öreg írástudó,
Te józan-haragos
"Menekülő - Lázadó Ember"
Nagy Lajos,
s ti többiek, örök barátaim,
oly sok-sok kedves árny-alak,
ha tiszta emberi szavak
hűvös esőit terelgetve,
ráhajoltok szomjas szívemre,
élethitem újra erőre kap,
s kibékülök a súlyos éggel,
amelyből íme Hajnal Anna szép,
szelíd fényű költői Napja,
néhány önfeledt pillanatra
áttüzesíti arcomban a vért,
s beragyogva árnyékos szobámat,
felderengő szívem felett
lassan hajnalba fordítja
az éjt...
1992
