Riadt, szelíd kis délutáni szél volt:

s néhány vékonyka villámmal a hátán,

mely hetek óta szomjasan zihált

s nagy, dús emlőjű égről álmodott,

s a Nap tüzétől gyötrött sárga fák

oly mámorosan ölelték magukhoz,

mert ez a gyengécske, esőszagú szél,

ezerszer szebb volt legszebb álmaiknál,

hiszen Valóság, Éltető Valóság,

aki villámoktói meghasogatott,aprócska, zörgő fellegeiben,

- ha csak egy szerény kortyot is -

jó, friss esőt hozott!