TÉLI GYÜMÖLCS SZEDÉS
- A tél, ez a nagy, lompos
eb,
egyre kegyetlenebb:
hallod, hogy ropogtatja kint,
a város csontjait?
- Kedves ne félj, bárhogy
vonít,
a tűzbe nem harap!
Bújj hát egy kicsit közelebb
és gyújts bennem nyarat,
nyarat, melyet se ősz; se tél
hidege át nem üt,
melyben létünk törvénye él,
Lázunk Ős-Napja-süt, -
és bár odakint nagy, fehér,
komondor-hangú tél rázza szél-láncait,
nékünk, míg piros tűz terem,
a szíveinken kedvesem,
le kell szednünk a szerelem
érett gyümölcseit...
