SZÉLZÖRGETTE LYUKAS
DIÓ 1989
Kihűlt a táj.
Nem perget mézet már a nyár.
A ránk gomolygó ég alatt,
mint megsebzett halászmadár
erőtlenül lebeg a Nap,
s megborzongó vizekre száll...
Az őszi szél esőt szitál,
s tarlótüzek füstjét terelve,
feljajduló kertekbe rontva,
meg-meg rázza a diófák lombját,
s mint önfeledt kamaszgyerek,
fütyörészgetve, játszadozva,
úgy iramodik dombról-dombra,
mint akinek az minden gondja,
hogy a csörgő-zörgő diókat
a közelgő tél elé szórja...
Ó, kelekótya őszi szél,
bárcsak világunk összes gondja
beleférne egy lyukas dióba!
