| |
BIRKÓZÓ FA
Nem kertész ültetett,
de kósza szél vetett e barna tájba,
a külváros alá,
s jó bicskapengék nyesték le ágaim,
ha kuszálódó sűrű életemmel
kizártam önmagamból a Napot,
s árnyékban fuldokoltam.
Nagy, forró szelek éveiben nőttem,
és csalódások szárazsága vert meg,
mégis legyőztem vihart és aszályt,
mert küszködve a mélységekbe törtem,
nem csak felfelé, fénytől részegen,
s megtaláltam a föld forrásait,
ezért boldogít, ha lombom hűvösében
gyümölcsöt lel a városszéli nép,
s ezért villantja rajtam minden ág,
s minden levél,
szülővárosom kemény kézjegyét:
a mélységek, a nép dicséretét.
Csepel. 1968
|
|
