ASSZONYILLATÚ ŐSZI
SZÉL
Égető, aszályos nyarunkat
derűs, napfényes ősz követte,
szikrákat szórt az életünkbe,
s felszítva ereinkben a vért
óarany szüretet ígért...
Ó, újbort csurrantó venyigék
gyönyörű öröme
s vén diófákat meg-megzörgető
asszonyillatú őszi szél,
- öregek ősze, őszi táj szele
miért is ne ígérhetnél
vén szívünknek is új reményt,
új vágyakat s szerelmeket,
ha ránk nevet a messzeség?
Míg utunk hóba nem merül,
miért ne élnénk - emberül?
