| |
ÁLMAINK TETŐTERÉBEN
Építkezünk...
Ó, te magas ég, micsoda élet:
"magad uram, ha nincsen pénzed!"
bíztatjuk egymást esztendők óta,
hol káromkodva, hol mosolyogva,
s horpadt tetőnk nyergében imbolyogva
bele-bele nyargalunk az Időbe,
esőbe, szélbe, ködbe,
miközben félve reménykedünk,
hogy egy-egy lenge deszkaszál
nem billen át az égbe velünk...
Építkezünk,
s bár néha-néha elhagy az erőm,
mindhiába int féltőn a család,
hogy ez a munka már nem nekem való,
én nem kímélve fáradt szívemet,
lám, ma is itt teszek-veszek,
itt dolgozgatok, fúrok-faragok
szép földi álmaink égi tetőterében,
fiam kezéhez fel-fel nyújtogatva
egy-egy szerszámot, friss lécet, szeget,
s mert nem csak költő, munkás is vagyok,
olykor magam is kicserélgetek
néhány rossz, csorba cserepet
a fejünk felett,
s helyükre fényes és erős,
új cserepeket rakok...
|
|
