| |
A TAVASZ LEÁNYA
Jakab Károly Tavasz című festménye alá
Üdv néked, Mester,
Te szelíd, fáradt kis öregember,
akiből ez az áldott,
fényes csillagkép kivirágzott.
Köszönjük néked e Lányt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
ezt az Igéző Tisztaságot,
akivel a Szépség és a Szerelem
új-örök reneszánszát,
Új Tavaszát küldted el hozzánk...
A Tér, a táj mély hajlatán,
Földünk illatos körtefa-lemezén,
mintha az én fiatal anyám jönne felém,
csendet daloló lágy színeidben
margarétás piros ruhában,
hosszú, bronz-arany hajfonatával a hátán,
álmaink üde-zöld völgyein át,
hogy elhozza és szétszórja bennünk
az ég lebegő-kék, jó levegőjét,
s a nyírfák hajnali hangulatát,
s mintha a szél halk, józan hangján így szólnának a fák:
"Ha le akarjátok győzni a Halált,
Őt keltsétek életre, Őt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
és Ő megszüli néktek
az Élet Igazi, Emberi Tavaszát,
mert úgy igaz, ahogyan Te mondod
Mester:
Ő az a lány,
az a Mag, az a Rügy, az az Ág,
aki a Rontás és Romlás erői felett,
az eljövendő tisztább nemzedékek
Áldott és Boldog fiatal anyja lehet,
akiből szép eszménk felloboghat,
és a Teremtés - folytatódhat.
1976.február 24. |
|
