A SZARVASBIKA-ÉJ ÉS A NAP...
Az ég csupa tüske, bozót, szakadék,
füstölgő bronz-üllőn csattog a vidék,
bőg, táncol az éj, mint nagy szarvasbika,
a Hold beleakadt agancsaiba,
összekuszált utak, falvak, városok,
villognak rajta, mint iszonyú bogok,
bőre csupa tajték, kiverte a só,
s fehér hasaalján szikrázik a hó,
két lábon ficánkol, jeges,berepedt
patákkal toporog életünk felett,
futna, de szügyébe dárdát vet a Nap,
s szívem kávájára
véres hab szakad...
