ÉGI HATÁRSZEMLÉN
Éjhajnali álom
Szegény apám...
Ha egy-egy lidérces éjszakán
az Ég Ura határszemlére indul,
fényes csillagszekere bakján,
hatalmas árnyéklova mögött kuporogva
gyakorta látom - hallom Őt,
amint villámgyeplőjét visszafogva
bóbiskoló Urát szólítgatja:
- Ó, nézd uram, ott messze lent, a Nap előtt,
az a parányi aranybarna rög,
egykori kis bölcsőhazám a Föld,
mintha S.O.S. jeleket küldene feléd.
Valami baj van odalent, Uram?
- Ugyan fiam...
Ez a sok-sok aprócska fény
csupán az emberi lét
rajongó gyermeki üdvözletét
villogtatja felém, - dünnyögte álmaiból felriadva
egy kicsit bizonytalanul az Úr,
majd hátradőlve hunyorogva nézte a Napot,
s futó pillantást vetve a Földre,
tűnődve elgondolkozott,
s a látványtól elkomorodva,
már egy cseppet sem elégedetten
folytatta útját a végtelenben,
a Tejút szikrázó kövei fölött,
míg el nem nyelte Őt,
s vele szegény apámat is
az Androméda-köd...
