| |
AZ ÉDENTŐL TÁVOL
Még a nyár elején,
felriadva kavargó álmaimból,
enyhülést keresve elhagytam a várost,
s a szélborzolta hevesi határban
váratlanul elém tárult egy szépen ápolt,
dúsan termő kis paprika-kert,
melynek parazsából fel-fellángolt
egy kapálgató, csöpp öregasszony,
s egy ősz, öreg emberke,
aki fényre gördülő rokkantkocsijából
kissé előre, a kapájára dőlve,
két lecsonkolt combján ringatózva,
olyan önkínzó, nagy szeretettel követte
pici lángként hajlongó asszonyát
a kert lankáin át,
hogy már-már hittem,
hogy az Ég küldte fájó szememre ezt a "szép",
de riasztó "hajnali látomást..."
Aztán lassan-lassan ráeszméltem,
hogy az igéző kertecske felett
nem "égi aprószenteket",
hanem két szegény, Édenből
kiszorítva is élni és boldogulni
akaró "emberkét" látok,
akik lélekben igazabbak, jobbak,
mint az álszent "édenkerti bölcsek",
s nagyobbak, mint az óriások...
1996
|
|
