HAZÁDNAK MEGRENDÜLTEN
IS...
Ó, Vörösmarty...
Még a tölgyfák is megremegnek,
ha viharokkal verekednek,
így hát ha nagyon megsebeznek,
a ránk-ránk suhintó böjti szelek,
s életünk mélyen felkavart folyama felett
letört, holt ágakat sodor a víz
a szívünkön át,
álmaink itt is, ott is leszakadt
iszapos partjai alatt,
felidézem hatalmas énekedet,
s míg megrendülten hallgatom
elméd gyönyörű szózatát,
lassan lecsitul bennem a vihar,
s új erővel tölt meg a Dal:
"Hazádnak rendületlenül..."
- és megrendülten is!
"légy híve, oh magyar."
