A FIÚ ÉS AZ ÖREGEMBER...
1.
1945 telén
barna fürtű, szikár legényke
állt a külváros szegletén,
kopott ruháját szél cibálta,
s álmok suhantak kék szemén,
majd lármás tömeg áradt köréje,
s torlódó évei fölött,
télből tavaszba, nyárba, őszbe
sodorta és emelte őt,
aztán lassan köréje nőtt,
a füstbe-szőtt,
arcát elrejtő szürke köd...
2.
Fehér fürtű, fáradt öregember
áll a külváros szegletén,
és messze, messze, önmagába nézve
hosszan el-elborong:
emlékei felkavart telében,
egy eltévedt, kócos kis legénykét
keres a vén bolond...
1989
