TŰZSZOMJ
Mondd,
hová tűnt el, hol van az a lány,
aki oly sok-sok nyári délután
mezítláb várt rám a mezőn,
s édes vadfüvek könnyű illatában
haja sátrában lett a szeretőm?
Az ifjú lány,
aki parázsként izzott, mint a szén,
ha átöleltem én...
Nézd emlékeim furcsa lobogását:
szívem tűzszomjas őszi tájain
a bennem élő suhanc még ma is,
férfiként is csak téged keres,
minden árnyékba hajló délután.
A szélből mintha Ő sóhajtana:
Mondd
hová tűnt el, hol van az a lány,
vadfű illatú, vidám szeretőm,
aki estéim hideg tűzhelyében ..
újra nevető tüzet gyújtana?
