| |
AFRIKA
1.
Messze Asmarán túl, ott ahol a mélység
fojtó lápjaiból felkélt a reménység
buja, meleg esők szálain lebegve
Afrika sztyeppéi suhantak szememre.
Mint nagy eke élén felszakadó földek,
a Rasz-Dasin bércén felhők gőzölögtek,
s hömpölygő álomként sárgásszürke vízzel,
elém folyt a Nílus, a Kongó, a Niger.
Minden élt, lélegzett. A dzsungel, a tenger,
egymásba mosódott szelíd szerelemmel,
s apró szalmakunyhók, pálma kalyibácskák
lobogták felém az életvágy lángját.
2.
Álltam eltűnődve, kissé megnyugodva:
virágzott a kávé, gyapot, manióka, -
részegítő nap volt. Lelkem telezengték,
kóladióágak, kakaóbabcserjék,
s olajlombok hűsén, kaucsukfák árnyán,
ébentestű lányok szeme ragyogott rám.
Minden élt, lélegzett, ó, de mégis, mégis,
éreztem, láz lappang
Afrika szívén is...
3.
Az alkony mint zölden átderengő szikla,
lassan alágördült fáradt pilláimra,
s a csend puha, mohos mélyeiből halkan,
tompán, sejtelmesen felhangzott a
tam-tam...
Komor vízió volt... Mint szakadó láncok,
vízesésekjárták szememen a táncot,
sivatagok szálltak, hegyek forgolódtak,
fortyogó átkán a rabszolga-pokolnak,
sírt a Viktória, a Nyassza, a Csad-tó,
Egyiptom kitárult mint félelmes ajtó,
s a bezúgó szélben megmozdult az álmos,
bús, fekete Kongó, Aranypart, Fokváros,
Tunisz, Algír, Dakar sár-arca felfénylett,
gyémántmezők pengtek, mint gyönyörű kések,
szénből kihasított szálas szenegálok
keresték mocsaras sorsukból a gázlót,
fáklyák imbolyogtak, füstölt a föld kérge,
vad elefántcsordák riadtak a fényre,
s vérző ormányukat rémülten felvetve
hosszan belebőgtek a zajló egekbe...
4.
Álltam igézettel megvert
szemű ember,
szemben kínnal, vággyal, korbácsos szelekkel
s láttam, hogy a Meru kráterén felőrjöng,
s haláltáncát járja
egy nagy, sápadt ördög...
1955 |
|
