A FÖLD PORÁBÓL FELLOBOGVA 1994
amikor anyámat temettük,
holt apámat is viszontláttam:
két egykedvű, izzadt sírásó
tárta fel előttem a mélyt,
s amikor apám egykor hatalmas,
beszakadt csontos mellkasában
koccanva megakadt az ásó,
s a kósza szél szétszórta szép,
elporladt rőtarany szívét,
egy pillanatra úgy éreztem,
hogy a rideg vas csorba éle
az én élő szívemhez ért...
Aztán valahol mélyen bennem,
árnyak ölelték át a fényt,
s fellobogva a föld porából,
a felém szikrázó végtelenben,
egy ismeretlen messzi tájból,
újra egymásra lelt apám
s anyám napfényes, tiszta, kék
szemével nézett vissza rám,
a forró júniusi ég...
