REGGELI VÁROSKÉP
- egy kisfiúval az előtérben -
Ébred a város.
Fent még pókháló-könnyű ég
hálójában lebeg a Nap,
de lent az utcák kéken derengő
medreiben már úgy kavarog a nép,
úgy árad szét az élet, az erő,
mint szomjas tüdőkben az érdes,
keserű levegő...
Előttem a zsongó, tarka tömegben,
el-el merengő fiúcska lépked,
balra és jobbra forgatva nyakát,
s barna fejével, mely úgy ül a vállán,
hátát verdeső táskája felett,
mint egy remek kis gömbölyded korsó,
az életből szaporán mereget,
s amikor a piac fortyogva forgó
sűrűjén átvágva futásnak ered,
s az iskola kitárt kapujánál
beletűnik a ragyogásba,
egy-két percre elmozdul rólam
ránk nehezülő gondjaink árnya,
s egy kicsit átmelegít a reggel:
- Nos, áldjon meg az ég, kisöreg,
nőj és okosodj hát becsülettel,
mindnyájunk örömére,
kicsi ember....
