-előző- -tartalom-
 

KEDVESEINK, A NŐK...

Még alig pirkad, már jönnek a tájból,
róják végtelen útjaikat,
mély kosarukból szinte lángol a reggel,
búzakenyérként süt a Nap.

Jönnek és jönnek a világ kavargó piacából,
szembe a szúrós böjti szelekkel
az Idő hűvös árkádjai alatt,
s elénk rakják az áldott messzi mezőket.

Áldjuk meg hát és öleljük mi is Őket,
szép kedveseinket, a nőket,
akik fénylő, gyönyörű szerelemmel
nap mint nap újjászülik
a Földet...