ALKONYI ELÉGIA Csepel, 1998. január 4.
életem alkonyához értem,
de nem léptem még túl a fényen,
mit belső Napom gyújt elébem,
így hát míg térdre nem rogyok,
dalaim úgy szállnak fent a szélben,
mint más tájakra készülő sasok
és vén albatroszok
a hegyek és a tengerek felett,
meg-megkarcolva földet és eget,
s körül repülve a Napot...
