| |
VILÁGKÉP
Míg elménk lüktető óriás-malmaiban
hol színarany tiszta búzát,
hol mérges fekete magot őrlünk,
véresre horzsolt vállainkon
lobogva lángol a bőrünk,
s arcunk mélyülő árkaiban
vériszapos, csupa sár
verejték folyók kanyarognak
a Halál hűvös kertje alá,
ahol mint roppant, megsebzett madár,
csillagtüskés bozótban ring,
riog - jajong - csapong a táj fölöttünk,
s szép fiatal anyánk körül,
aki csak ül, ül lám, kuporogva
egy iszonyú tuskón, egy bombán,
szemben a Hajnal Kapujával,
s hátát nekivetve az Éjnek,
borzongva - mosolyogva
szelíd és szilaj tengereket
ringat áldott, gyapjas ölében,
s szívünk forrongó, vérző
országai fölé hajolva,
íme, a Halál küszöbén is
az Élet dalait dalolja...
1981/1998
|
|
