| |
ÚJ CSILLAGTŰZ
Levél Garai Gáborhoz, az "árnyak udvarába"
Ég áldjon, Gábor,
lángoktól perzselt, hű tűztáncos társam.
Lám, te is kiléptél sorsunk parazsából,
s szívünkre szórva szép versszikráidat,
útra keltél az örök éjszakában,
"vacogó Földünk baljós, kilyukadt
ózon pajzsa alól",
hogy a halál hatalmas, árnyas udvarában,
kínzó fájdalmunk nagyköveteként,
új csillagtüzet gyújts - az életért.
Ó, édes öcsém,jó Garai Gábor,
s ti többiek is, mind-mind valahányan,
Váci Mihály és Ladányi Mihály,
s ki tudja hogy még hány poéta-vándor
odafent,
olykor, időnként küldjetek jelet,
s mi fel-fel idézve egy-egy versetek
élő üzenetét
reményre szomjazó szívünk felett,
újult erővel folytatjuk a munkát,
s tűztáncunkat egy emberibb világért,
veletek együtt
- idelent...
1987. szeptember 11. |
|
