-előző- -tartalom-
 

SORSOM

Ülök. Kószálok... Szemre: tétlenül.
De küzdő elmém percig sem pihen.
Babrál a világ idegeimen,
s szemem örvényből örvénybe merül.

Ez hát a sorsom? Jaj, nincs irgalom!
Hívnak távoli holdak és napok,
s én Örök Nyár felé ballagok,
egy jégbe karcolt végtelen úton...