Csepeli Szabó Béla : Életem és hitvallásom

Csepel: a bölcsővilágom.

Úgy vélem, hogy Hazánkban, Magyarországon csaknem mindenki ismeri-ha másként nem hírből,- ezt a két folyamágtól ölelt és szorongatott "nagy" ősi fejedelmi, ma markáns, szépülő-épülő szigeti "világrészt".
Főleg ezt a hazánk sziveként lüktető fővárosunkba szervesen illeszkedő szigetcsúcsi városrészt, a gyárak, a munka "fellegvárát", Budapest XXI. kerületét.

"Élhetnék tán mosolygósabb tájban,
mint itt a Láng és Füst városában
de itt élek, ahol küzdő népem
szívverését mellkasombam érzem" - vallom.

Itt születtem, háborúban megrokkant jó munkásapám és édesanyám második fiaként, 1924. május 14. napján.
Itt tanultam meg járni kis nagyszülői házunk parányi udvarán és a szülői szeretet fényében és melegében, a vasgyári óvoda légkörében, itt jártam elemi és középiskolába és itt ragyogta be homlokomat a csillagos ég a világegyetem - és itt vert, formált érző - gondolkozó, forrongó írástudó, íróvá - költővé az Élet...!

Tizenöt évesen - vasgyári kifutófiúként kezdtem dolgozni majd ösztönösen írni és 1984 májusában tudományos munkásként a csepeli Vasműből mentem nyugdíjba.

Jó - rossz életutamat és munkásságomat mindössze néhányszáz újságokban, folyóiratokban, antológiákban publikált vers, néhány verses kötet, félmaréknyi novella, két sietve írt regény és általam is írt és szerkesztett könyv, antológia, nívódíjak és József Attila - díj, valamint néhány hazai és külföldi lexikon jelzi, jegyzi.
1974-75 - ben Cambridge és London, International WHO's WHO in poetry - (Ki kicsoda a nemzetközi költészetben),
2003-ban pedig a WHO's WHO in Europe (Ki kicsoda Európában) című angol nyelvű lexikon is közli tömören az életrajzomat és munkásságomat.

Mit mondhatnék még magamról?
80 éves járóbotokra és kerekesszékbe kényszerült, hatvanadik éve nős, szeretetben élő boldog-boldogtalan fiatalemberként "dolgozom", "írogatok" néha még a családomért, a "világért" az utolsó pillanatomig - amíg tudok.

" A Nap és a föld fiaként
csiholom a szívemből a fényt
a szeretet melegét, a reményt
embertelen-emberi világomért,
- a Békés és tiszta életért -
mindenkiért, mindenkiért."

Csepel, 2004. április 2.