Emberként élni – Képes újság, 1984. március 17.

Emberként élni

Képes Újság - 1984. március 17.

"Emberként élni" - írja Csepeli Szabó Béla új versekötetének címében. Igen: emberként élni, ember maradni akkor is, ha nehéz, ha próbára teszi az embert az élet - ez az ő hitvallása. De hát ki is Csepeli Szabó Béla, milyen költő, honnan jött, merre tart, mit alkotott eddig?

Sohasem került igazán a hazai költészet figyelmének központjába - annak ellenére, hogy hat verseskötete jelent meg a felszabadulás óta, 1958-ban József Attila-díjat kapott és nevét jegyzik a világköltészet lexikonai. Miért is beszéltek, írtak volna róla, amikor sohasem hódolt szélsőséges költői "divatoknak", érdekes irodalmi "izmusoknak", sohasem igyekezett különleges költői kísérletekkel felhívni magára a figyelmet. Ő csak írt egyszerűen, szépen az emberről, a csepeli munkások életéről, népünk nehéz küzdelméről, törekvéseiről és a XX. század kemény szorításában vajúdó világ nagy kérdéseiről.

Csepelen született, tanult, dolgozott és ma is ott él a gyárkémények erdejének árnyékában - ahogy írja -, "a Láng és Füst városában" - ahol néha fekete koromfelhő fedi el az emberek szeme elől a Napot.
Elkötelezett, kommunista költő volt mindig és az maradt a legnehezebb időben is - az ellenforradalom idején is -, amikor a szocializmus ellen fordult "megtévedt" és azóta már "megtért" kortársainak egyike nyilvánosan felszólította: "Lázadj te is Csepeli Szabó Béla !" Lázadt ő mindig a munkásokat sújtó hatalom ellen, de sohasem fordult szembe a szocializmussal, még akkor sem, amikor már egyesek a szocialista rendszer temetésére gyülekeztek.

Az ellenforradalmi lázadás elcsitulta után egyike volt a "Tűztánc" szerzőinek: azoknak a költőknek, akik elsőként vállalták a "vihar" után a kommunista elkötelezettséget. 1959-ben már új kötettel jelentkezett: "A világ peremén". Ebben a kötetben találjuk meg első igazán nagy verseit: "Aranymosó", "Külvárosi hajnal", "Az ember és a földgömb", "Folyamok ölelkezése", "Nyugtalan folyó", "A mindenség kapujában". Ezek a versek már "átlépik" Csepel és az ország határait: a költő harcba indul a világ egészéért.

"Én, íme az egész földgömböt cipelem már" -írja "Az ember és a földgömb" c. versében. A táguló, szélesedő világképpel együtt nőtt, fejlődött Cs. Szabó líraisága, költőisége; gyarapodott, szépült belső érzelemvilága. A csepeli táj és a város szerelmese új gyöngyszemekkel gazdagította szerelmi líránkat is.

"Mélytitkú nyári este volt,
a nyárfák rád hajoltak,
s szívemre táncolt át a Hold,
hogy sarudat leoldtad,
majd szoknyád szállt fel csendesen,
mint kékfelhőjű alkony,
s te fellobogtál meztelen
egy fél percre a parton,
s már úsztál is a hűs folyón
szép barna test, lebegve,
széttárt karokkal, villogón
mint életem keresztje."

(Asszony a folyónál)

Aztán egymás után jelentek meg az új kötetek; sorra születtek a nagy világproblémákkal birkózó versek.

A Föld, e zúzott homlokú
kis föld az én anyám:
ne ölje többé háború!
- őérte zúg a szám,
őérte vívom harcaim
konok kovács legény,
-érte táncolnak lábaim
a sarktájak jegén,
őérte emelek kaszát
és tollat, hogyha kell,
betöröm az ég ablakát
s szállok a Marsba fel,
de itt dől el, hogy szellemem
győz vagy halálba dönt,
fél percre sem feledhetem,
hogy éltetőm: a Föld!

(A Föld fia)

Fogalmazódtak a versek - az ország, világ sorsáért aggódó gondolatok -, de egy idő után nyomdafestéket nem kaptak. Mintha valami mást kerestek volna a szerkesztői műhelyek. Az irodalmi lapok, folyóiratok - amelyek korábban rendszeresen közölték Csepeli Szabó Béla verseit - most hallgattak róla. A volt csepeli munkás - aki mint költő is hű maradt a munkásosztályhoz - még egy SZOT-díjat sem kapott soha. A könyvkiadók visszaadták felkínált új kötetét. A kritikusok nem értették, miért hallgat, miért nem jelentkezik új versekkel? Ő meg nem értette, miért mellőzik, miért nem közlik a verseit? A Képes Újság és a Népszava kitartott mellette a hetvenes években is. A legutóbbi két esztendőben szót kapott a Népszabadságban is.

Most végre a Zrínyi kiadó közreadja válogatott verseinek kötetét, amely "Emberként élni" címmel jelenik meg a napokban.
Mit mondhatunk a kötetről? Csepeli Szabó Béla versei egyértelműen a mi korunkról szólnak; a máról a mának. Szenvedély, belső izzás hatja át minden sorát. A saját személyén átszűrve festi elénk a világot olyannak, amilyennek látja. Azért harcol, hogy jobb, szebb, békésebb legyen a földön az élet. A tökéletesebb, emberségesebb emberért küzd a gonosz erőkkel szemben. Nem fél utat mutatni; meri vállalni a nagy célt: a szoclalizmust.

Mindig nagy kérdés egy költő megítélésénél: mit ér, fenn marad-e a neve, költészete? Aki elolvassa Csepeli Szabó Béla verseit, annak nem lehet kétsége afelől, hogy költészete a felszabadulás utáni történelmünk kísérője, tükrözője. Lehet vitatkozni, értékelni, de azt nem lehet letagadni, hogy Csepeli Szabó Béla a szocializmus építésében döntő szerepet vállaló munkásosztály küzdelmének korhű ábrázolója. Mindig a haladás irányába menetelt és költészetének erejével a haladás irányába igyekszik terelni egész világunkat.

G. J.


Kérem, szóljon hozzá Ön is!