DÓZSA GYÖRGY-CSALÁD

Egy tsz-bálról

1

AZ ERDŐRE, mint varjú száll
a szürke-szárnyu éj,
ezüst-homályban ring a táj,
bölényként bőg a szél...

A bort-izzadó kék hegyen.
mint pajkos kis kobold.
felhő-köpenyben, részegen
bolyong a sárga hold:

Amerre tekint, szerte-szét
a völgyek katlanán,
mosolyra, bálra gyűl a nép
a "Dózsa György-tanyán."

Az útszegélyi hársfasor
mély árnyai alatt
kavargó füstként száll a por,
lovak száguldanak!

Nyolcvan patkó szór villanó
szikrát a szélbe szét,
meggyújtva ajkunk illanó,
felzengő énekét.

-Gyi-te! -kurjongat élesen
az ördögi kocsis,
s felkacag tíz lány édesen,
begyesen, mint a csíz:

Egymás karjába zökkenünk,
arcom keblükhöz ér,
-boszorkánytáncot lejt velünk
a megkergült szekér! -

Röpítsetek jó táltosok
a csillagok fele,
népem gyönyörű, lángoló
szíve-közepibe! ...

2

Ragyog a kastély.. .
S mintha zöld
opálban ringana
az egybeszántott, sűrű föld
kerek halastava...

Mint hófehér gyöngysor csörög
a kerti kavics-út,
lábunk körül eb lődörög,
csahol, s előre fut.

Szép, erős nők és férfiak,
kik egész éven át,
kint harcoltak az ég alatt,
mint viharral a fák, -

Nézd, felmutatják ágaik
édes gyümölcseit,
szabad fiaik, lányaik
beért szerelmeit. ..

Nézem a pirult arcokat,
a sok arasznyi vállt, -
s látom a kunyhó sarkokat
betöltő vak homályt...

...Ott éltek lenn a szenvedés
csöpp, máló fészkein,
rágcsálta őket halk penész,
s szivárgó, szörnyü kín.

A szívük izzott, mint a szén,
csontos mellükbe mart, -
s a füstös kocsmák szegletén
dühük vihart kavart!

Ó, hányszor leste csendesen
a sok rongyos cseléd,
hogy a sugárzó termeken
vigad az úri nép...

Mint egy igéző látomás
lobog elém a kép:
árad, árad a sok kaszás,
zordan előre lép, -

megindult és előretör
vak századokon át,
s telt asztalok köré ömöl
a Dózsa György-család!...

3

Kint bőg a szél. Az ég alól
a kémény-lyukba vág...
Tölgyhasábokat ostromol
a bősz kemence-láng...

Mosolygós arcú asszonyok
hordják a tálakat.
Cipőjük vidáman kopog,
karjuk majd leszakad.

Ínycsiklandozó tyúklevest
tálal húsz karcsu lány, -
nem tudnád: melyiket szeresd...
(Ne ábrándozz, zsivány!)

A krumpli és a rizshegyek
gőzfelhőt ontanak:
-A Dózsa földjén termenek!
-Elvtárs! Fogyassza csak!

Az asztalon száz ropogós,
kövér kacsa ragyog -
és hurka, kolbász! és piros
kis kerek malacok!

Meddig bírják az asztalok?
Zúdúl kalács, gyümölcs!
S a mámorító jó borok!
No! Elvtárs! Rajta: tölts!

Öt bronz-csillárból dől a fény,
a rőt vörös sugár:
a ház ura, egy szürke vén
talpig aranyban áll...

A ház ura: se gróf, se úr.
Oly ráncos, mint a föld,
melyet könnyek esője dúlt,
s a gond ekéje tört.

S a többiek se püspökök:
földműves mindahány.
A nők szoknyája úgy pörög,
mint sok-sok pávaszárny!

-A téeszért! -kiált a vén
és felveti fejét,
s a telt pohár úgy ég kezén,
mint lángoló pecsét!

S rá száz és száz öblös pohár
koccint pecsét-tüzet:
-Éljen az egybeforrt határ!
-A tsz-becsület!

...Mik voltunk mi, pár éve még,
amikor ránk talált,
s kinyújtotta felénk kezét
a Szovjet és a Párt?

Árvák voltunk, elvtársaim,
kis árokszéli fák. ..
Úri fejszék csapásain
hullottunk, cimborák!

S mik vagyunk ma?
Én, Bagi Pál,
Tóth és a többiek?
Mienk a régi grófi vár,
s a föld is: a mienk!

Körültekint. Két szeme: láng.
Szikrát vet, felnevet:
Erdővé nőtt útszéli fák!
Lám, gyümölcsöztetek!

Húzd rá cigány,
az angyalát!
Friss talp alá valót! -
kacag -és elnyelik szavát
a felbúgó vonók...

S egy szőke lány,
ring, mint a nád
a tiszta tó fölött,
köréje gyűl a nagy család,
s tapssal köszönti őt.

Körbe-szökell s csalogató
mosoly gyúl kék szemén,
s melléje perdül kopogó
csizmában egy legény. ..

Melléje lejt és ránevet,
s már együtt ringanak,
mint ölelkező csermelyek,
ha rájuk süt a nap. ..

Káprázatos hullámverés:
tengernyi szoknya száll!
Hatalmas, színes kört ver és
mindent elönt a bál!.. .

4

Hajnalodik... Halk, duzzogó
kölyökké vált a szél.
A gyorsvonathoz visz a ló,
a táncoló szekér.

A kocsis, -hetyke, víg legény, -
a pej farára vág:
-No, remélem, -szól könnyedén, -
kimulatta magát!?

S míg fut az izmos, barna ló
a Dózsa-földön át,
nézem a fénybe-táruló
szabad látóhatárt!...

Ó, nézzétek: a vajudó,
robajló föld felett,
előre tör, mint nagy hajó,
ezer szövetkezet!...


vissza