ÚT A MESSZESÉGBE
1
Messzeség...
Mint rejtelmes, hosszú, hűvös ujjak,
mutattak a jövőbe az útak. ..
Messzi képek villannak fel bennem,
ezernyi út, melyen általmentem...
Éjbe, ködbe, hóba merült tájak,
kitakarják a szülői házat,
s boldog szívem aranytüzű mécse
fényt szitál a konyha küszöbére. ..
...Halott apám itt él velem újra,
kézenfog és kivezet az útra,
Jani bátyám kutyánkért kiáltoz:
anyám elé ballagunk a gyárhoz. ..
(Kétoldalon vén akácfák álltak,
mint a kígyók sziszegtek az ágak,
s én egyre csak a nagy utat néztem,
s dideregtem...
Másra nem emlékszem. ..)
2
Gyermekkor...
Nyári nap volt... Mint arasznyi gyermek,
elhagytam a fűbe hímzett kertet,
kiszöktem az országút szélére,
s bámultam a párás messzeségbe. ..
Talán négy-öt esztendős lehettem,
titokzatos álmok égtek bennem:
az útszélen, mint hatalmas lámpák,
lobogtak a smaragzöld akácfák. ..
Boszorkányos összevisszaságban,
kocsik tűntek el az út porában,
s lovak, ökrök bősz forgatagában
a nagy útnak én is neki vágtam. ..
Mentem, hogy a lehajló út-végen,
álmaim szép országát elérjem. ..
Szegény anyám hangját ma is hallom:
"Édes fiam!... El ne ess az úton! ..."
3
Kamaszkor...
Kamasz voltam... Mint rügyek az ágon,
úgy virított sok-sok pattanásom,
spárga-hajam hátra-gereblyézve,
itt is, ott is felmeredt az égre...
Minden reggel, mezőkön átvágva
kérges utam bevitt már a gyárba:
betöltöttem a tizennégy évet,
füstruhába bújtatott az élet. ..
Mint repedés a napverte fában,
úgy nőtt, görbült utam a világban:
futballoztam, kártyáztam a réten,
s lopva már a lányok keblét néztem...
Hej, ki tudja, rossz útra botolva,
egy életre eltévedtem volna,
ha szívembe bele nem világít
Móricz Zsigmond: "Légy jó mindhalálig!..."
4
Tovább, előre...
Szülőhazám: országom, világom,
új utaid emelt fővel járom, -
el-elbotlaszt rideg göröngy, jég, kő,
s megyek tovább, mint eleven véső. ..
Hűségemet, örömem és kínom,
vajúdó, szép földtáblákra írom:
talán lesznek majd akik meglátják
életemnek nyomjelző kopását...
Meglátják a tüzes-piros izzást,
az egyszerű, népért írott írást,
olvassák és elindulnak rajta,
küzdelmes, de nagy, igaz utakra. ..
Hű szíveink, mint ragyogó lámpák,
lobogtassák az emberség lángját:
gáncsvetők és árnyak ellen győzve,
törjünk dúsabb, sugaras jövőnkbe!...
5
A szerelem útján...
Ütött-kopott tíz szép aranypénzem,
mindegyikre Mari képét véstem,
halvány-piros, mosolygós orcáját,
barna fürtjét, rózsabimbó száját...
Őnélküle ki tudja mi lennék?
Utaimon magam tekeregnék,
kocsmák füstös ablaküvegén át
bámulnám az éjbe-búvó utcát. ..
Az életnek legdrágább csodája,
ha az ember párját megtalálja:
lépteimet a szerelem útja,
munka után - hazaigazítja. ..
Tíz éve, hogy közös úton járunk,
van egy fiunk és egy kisleányunk, -
s esténkint, ha a távolba nézek:
mosolygok,
a haláltól sem félek...