SZENESEMBER ÉS A LOVA
Tölgyfaillatú teknő az utca,
magasan habzik benne a hó,
térdig gázolja egy acélizmú,
gőzölgő szügyű, fekete ló ...
A bakról vidám, szőrsapkás ember
kurjongat bele az esti tájba:
-Gyi-te! Bajadzó!... Ördögfióka!-
s a kocsi alatt pislog a lámpa. ..
Kora hajnaltól szenet, fát hordtak.
Fáradt bajtársak: ember és állat.
Olyan éhesek, mint a farkas.
-Gyi-te Bajadzó! Szedd a lábad!
A csődör nyála zabízre csordul,
s a faránál, mint mennyből az angyal,
leereszkedik a bakról az ember,
mosolyogva, szénporos arccal. .. |